Huulder Osloban

Na, veszem már a fáradtságot és írok már egy kis összefoglalót a norvég nyelvről. Az elmúlt 4,5 év során elég nagy erőfeszítést tettem, hogy megtanuljak norvégul. Jártam különféle nyelvtanfolyamokra, néztem a TV-t, szótároztam. Nagyon egyszerűen összefoglalható: a norvég nyelv nem is olyan egyszerű és szerintem elég nagy a nyelvi összevisszaság. Itt a vidéki emberek nagyon büszkék a dialektusukra, ami szinte néha egészen érthetetlen egy külföldi számára. Az oslói nyelvviskolákban nagyrészt az oslói kiejtést tanítják, de már az igen primitív párbeszédeket is gyakran dialektussal veszik fel a dvd-kre, hanganyagokra, hadd kínlódjál már kezdő szinten is :) Azért arra már háromszor volt példa, hogy kénytelen voltam megkérni a norvégot, hogy beszéljen már oslói kiejtésben, hisz én is erőfesztést teszek, hát legyen már kis segítségemre ő is. Azt mondták, hogy nagyon fura nekik oslói dialektusban beszélni, de azért válaszoltam: „Nekem is”.

 

Úgy gondoltam, ma készítek valami összegyzést az elmúlt három érvől és írok azokról az értékrendekről, amik nagy hatást gyakorolnak rám. Talán az ember tudat alattija vezérli az embert egy ilyen önkéntes tanulmányútra, amely során megismered saját magadat, gyenge pontjaidat, erősségeidet. Biztos más utat jártam volna be, ha az otthoni biztos környezetben töltöttem volna el az elmúlt három évet. Azt hiszem, úgy értékelhetem, hogy tudok élni  a lehetőségekkel, mégha néha az ember hülyének is tartja magát. Nehéz feladatot vállal az, aki fogja magát és egyedül kitelepedik Norvégiába.

Fotok Viktória és Daniel esküvőjéről a liken. Aztán azon az oldalon, a lap alján.

http://www.side2.no/underholdning/article2928493.ece

Es itt is:

http://www.side2.no/underholdning/article2928675.ece

Két hónapja új cégnél dolgozom, és nap mint nap inspiráló érzés dolgozni menni. Itt a kollégák pezsegnek, élvezik, hogy egy különleges termék fejlesztésén dolgoznak. Az autók a kollégák fejlesztik, és magát a kis autót Finnországban gyártják. Itt Oslóban relatíve sokan vezetnek elektromos autót, elég sok magán személy és vannak vállalati autóflották is.

 

Beülsz és elindítod az autót. Semmi, de semmi hagja nincsen az autónak. A középső konzolon kijelzö jelzi, hogy azért megy ám a motor. Litium elemmel működik a mi autónk. 160 km-t lehet megtenni vele egy huzamban és 8 óra kell egy teljesen lemerült autó újratöltéséhez. Voltam már salesman egyik nap, és a fő kérdés itt Norvégiában, hogy télen hogy indul az autó. Nahát, itt attól nem kell tartani, hogy nem indul a motor. Ez ez elem 8 évig bírja, és pikk-pakk indul.

Szeretném megosztani azt az élményt, amit szinte minden sportos magyar megtapasztalhat akár otthon is, ha van elég kíváncsiság benne. Ez a sífutás élménye. Egyszerüen a legjobb sport szerintem. Persze simán megvoltam én is nélküle haramincöt évig, de aztán ha belekóstolsz, megérzed hogy micsoda nagy élvezetet hagytál ki életedből. Fantasztikus. Úgy átmozgatja az embert, hogy minden porcikád ég egy 60 perces sífutás után. Két mozgásforma létezik: a klasszikus- ezt még vénasszony koromban is tudom majd végezni, és a korcsolyázó mozgás (szabad stílusú magyarul, de ez az elnevezés helytelen). Eddig a klasszikusban taroltam és ebben a nemben készülök a Szocsi-i olimpiára. Skøyteski-ben már nem tudok indulni, ahhoz már nagyon vén vagyok. A skøyteski baromi jó! Sokszor jobb, mint a klasszikus. Itt megfeszülnek a farizmok, belső combizmok, hátizmok. Az egyik legszebb svéd oktatótól vettem a skøyteski edzést. Olyan a manusz, mint egy svéd isten a havon. Nagyon szép látvány, ahogy hosszú lábán halad a korcsolyázó mozgással a havon. 

Ezek a sífutó isteneknek és istennőknek egy igen különleges izomköteg található a fenekük felső részén, amit egy body-builder soha nem tud felépíteni, akár hogy is erőlködne. A sífutók talán a legszebb testü férfiak. A nőkről nem beszélek, azok nem érdekelnek engem. A skøyteski-ben kenus evező munkát kell végezni a felső testtel. Ez annyira megeröltető egy kezdő magyarnak, hogy másnap azt érzi, hogy púp nőtt a hátán. Míg a klasszikus sífutásban két óránál többet is kibírtam már, skøyteski-ben majdnem megszakadtam 35 perc után. Azt éreztem, sírhatnékom van. Váratlanul öregnek éreztem magam ehhez a sporthoz, és az is eszembe jutott, hogy ezt az élvezetet eltitkolta tőlem mindenki. Miért nem tudtam erről a sportól eddig? Miért nem volt lehetőségem ezt az örömet nekem eddig átélni? A svéd megvigasztalt a gumicukorral, mert szerinte csak leesett a vércukor szintem az aktív mozgással. Nagyon fel volt készülve a fiú.

A kissrácoknak a skøyteski-vel kezdődik a sífutó életük. Így egy igen izmos, nagyon csinos fiatal réteg nevelődik ki itt északon. A skøyteski a 80-as években jelent meg, tehát ez új lehetőségeket jelent majd az északi kemény feneket akaró lányoknak. Így egy magyar, csak erőlködni képes, és belátja, hogy a skøyteski örök álom marad számára, de nagyon büszke magára, hogy ő még sok norvégot is lekörözött azzal, hogy ezzel a különleges sportággal megpróbálkozott. Sokan kis sem próbáljál, csak maradnak a klasszikusnál. Na, hát ez van. A magyar megpróbálkozik mindennel. És sokmindenben megállja a helyét gumicukorral.

Na. Hát teljesítenek ezek a hossszúlábú norvégok rendesen. Az utóbbi napok mindegyike hozott egy -egy új érmet az országnak. Mindennapi téma ez, mind az újságokban, mind a kollégák és köztem. Nagyon érdekes egy Magyarországétól eltérő ország médiáján át figyelni az Olimpiai Játékokat. Persze itt is ugyanaz a nemzeti öntudat uralkodik, mint a nyári olimpiák idején Magyarországon, de baromi inspiráló nekem, aki még mindig szeret itt élni. Majd írok még bővebben, most csak egy bevezetőt kezdtem. 

A tegnapi aranyérmesek kapcsán, ha Petternek vagy Øysteinnek hívnak, akkor nem kell fizetned a kajaárt, legalábbis itt, ahol én dolgozom. Édesek ezek a norvégok, nem? :) Itt a kedvencem, Petter Northug :)

Na, már napok óta nagy hideg van itt Oslóban. Mióta csak visszajötten a Karácsonyi szünetről, itt fagyoskodnak a külföldi kollégák a munkahelyemen. Szerintem meg azért az épületekben nincsen hideg. Norvégiában igazán nem takarékoskodnak a fűtéssel a középületekben. Azért otthon be kellett fűtenem, és ezért vettem két hősugarzót, mert az elmúlt két év során nem volt ennyire hideg Oslóban. 

Szerintem egész életemben nem voltam még -22 fokban. De nem fagyok meg, az biztos. Baromi jó ruhákban járnak a norvégok, kellene innen importálni iszonyú jó meleg cuccokat és sí alsóruházatot Magyarországra. Az újságok azért itt is a nagy hidegre figyelmeztetnek. Beszámolnak a magyarországi hidegről is. Nagyon édes képet csatolnak a kép mellé: ahogy itt is látszik, a pusztán szürkemarhát terelő juhász képét teszik fel illusztrációként. 

Jaj, úgy bírom még mindig a norvégokat, olyan kis aranyosak. Nagyon bájosak nekem még mindig ártatlannak és jó indulatúnak tűnnek. Becsületesnek tartom őket. Na, egy dologról, az egészségügyről nem beszélek, mert azt el nem bírom itt viselni, mert olyan lassú és nehézkes. Voltam már sífutni a múlt hétvégén, de iszonyú hideg van és felfelé menet még élvezetes, de lesiklani egyáltalán nem olyan élvezetes a dermesztő hideg miatt. A hegyek közt, innen 4 órányira, mínusz 38 fok.... brrr. 

Mig Michelle Obama a legelegansabb ruhakban jelent meg, a norveg politikus felesegek es politikusok most sem voltak kepesek tullepni izlestelensegukon (kivéve a királyi családot, mert ők bizony mindig jól néznek ki):

http://www.vg.no/bildespesial/spesial.php?id=7275

Egesz Oslo nagy lazban eg, hogy itt jarnak Obamaek. Michelle Obama kecskesajtot falalatozott:

Nehany tovabbi foto:

http://www.aftenposten.no/spesial/bildeserier/article3415804.ece

Továbbra is furcsa hely. Mindenkinek lehívhatod a neten az adóbevallását, autós kölcsönének nagyságát, ki van bejelentve a lakásába, mint ott lakó. De arról vitáznak, hogy a születési adatokat, akár év nélkül is, szabad e közzétenni. Brrr, milyen bizarrrr.